"Engem mától nem érdekel a Majdan, nem érdekel az ukrán demokrácia, de teszek Moszkvára, Brüsszelre, Washingtonra és a Nyugat vs. Kelet évszázados szkander meccs újabb fejezetére is. Engem most csak és kizárólag Kárpátalja érdekel, semmi más." (Forrás: erdélyimagyar wordpress)

Engem nagyonis érdekel, hogy milyen szomszédot kapunk. Egy csendes, Európa iránt elkötelezett nyugatias Ukrajnát (esetleg Nyugat-Ukrajnát), vagy Putyin megnyújtott kezét, egy bábállamot. Az atom- és gázmaffia démon már így is túl közül került Hazánkhoz, tudjuk, mire készül. Ebből pedig a fene sem kér, Magyarországnak egy erős szuverén államnak kell maradnia és végre jószomszédi kapcsolatokat kialakítania, hogy európai pólus alakulhasson ki Közép-Európában (nem csak retorika szintjén, mint az Orbán legutóbbi évértékelőjében is puffogtatta).

Ha beüt a ménykű, Magyarországnak kötelessége lesz a menekülteket fogadni (ezt megvitatni a Visegrádi négyek már leültek) és amennyiben fegyveres konfliktus tör ki, beavatkozni, bár ettől mindkét fél ódzkodni fog egy esetleges III. vh.-ra tekintettel. De most magunktól bevonulni egy másik ország területére, mint ahogyan a Vörös Hadsereg is tette a Felvidékre, erre talán még a Betyársereg vagy Pax Hungaria sem vetemedne, mivel már a határon fennakadnának, hiszen Ukrajna nem EU tag, ezen megy a balhé.

A zöld-közösségi piacgazdaság ökológiai megközelítésében a legszélesebb értelemben vett agrárium számos ágazatát nevezhetjük összefoglalóan kertgazdaságnak.

Az agrárkultúrát mindig az adott kor mezőgazdaságának egy-egy húzóágazata lendítette előbbre. A Kárpát-medencei magyar kertgazdálkodásnak évszázados hagyományai vannak. A török hódoltságot követően a pusztai állattartás és a nagyüzemi gabonatermelés külterjes tengeréből így emelkedett ki a nyugat-magyarországi belterjesebb állattenyésztés és a Duna-Tisza közi kertes tanyavilág termelési övezete. Az alföldi kertségek és a homoki tájgazdálkodás fejlődésének története valós pozitív példákkal szolgál a vidék megújulására. Nem reménytelen vállalkozás tehát – a korszerű piaci feltételeknek megfelelően – a korábbi jó gyakorlatok hasznosítása, modernizálása és újbóli alkalmazása.

Kezdetei 

A Kert-Magyarország gondolata, koncepciója a népi írók és parasztpárti politikusok (Németh László, Somogyi Imre, Veres Péter)munkásságában, a nemzeti radikális és demokrata népi mozgalomban jelent meg az 1940-es években. Jellegzetessége és érdeme, hogy egyszerre képviselte az európai, közép-kelet európai és nemzeti látókört, valamint a parasztságra és a gyári munkásokra alapozott népi demokratikus modernizációt. Eszméi a kommunista üldöztetés körülményei között is búvópatakként tovább élve keresték medrüket, majd felszínre törve az 1960-as évek második felétől ismét országos folyammá terebélyesedtek. A kiskertmozgalom kibontakozása, kertszövetkezetek alakulása és fogyasztási szövetkezetek általi befogadása megállíthatatlan volt a Kádár-rendszerben is. A kertkultúra fejlesztésével maga is részese volt a rendszerváltás előkészítésének. A kiskerteknek jelentős szerepük volt a kézimunka-igényes kertészeti termékek gyarapításában, a lakosság jövedelmének kiegészítésében, a családok zöldség- és gyümölcsellátásában, a környezeti kultúra fejlesztésében. A kertészek a gyakorlatban valósították meg az integrált mezőgazdaságot, miközben a hivatalos agrárpolitika lényegében csak megtűrte a hobbitelkeket és a háztájit.

A kertbarát mozgalom sajátos „magyar modellt” teremtett, mely a termelőszövetkezetek háztáji gazdaságaiban, az ÁFÉSZ- szakcsoportokban és szakszövetkezetekben, továbbá a ház körüli, a hétvégi, a zártkertekben, valamint a szőlőművelésben alakult ki. E kiskertmodell roppant életképesnek bizonyult, mind területében, mind a megtermelt áru mennyiségében és minőségében. Egyik legjelentősebb hatása az volt, hogy megteremtette a városlakók kedvét és bizalmát a kertműveléshez. A modellre egyaránt jellemző a kertészeti árutermelés, valamint a családellátó házi kertekben, hétvégi pihenőkertekben, a kertes házak előkertjeiben, a városi többszintű épületek ablakaiban, teraszain és tetőkertjeiben folytatott, nagy szakmai hozzáértést kívánó és egészségi, esztétikai igényeket is kielégítő kertészkedés. A kertbarát mozgalom megtűrése a hivatalos agrárpolitika kényszerű felismerése volt. Ugyanis ha nincs háztáji gazdaság, egyéni érdekeltségre épülő kistermelés, illetve kertgazdálkodás, nincs biztos élelmiszer-ellátás sem. Ebben az esetben az ország kiszolgáltatottságának kockázatai még békeidőben is nyilvánvalóak.

Rendszerváltás után

Az 1989-es politikai fordulat az agrárium területén sem hozta meg azokat a változásokat, amelyeket az ország népe és a gazdatársadalom jogosan elvárt. Sőt, az elmúlt negyedszázadban a kertbarátokat, a kertészeti árutermelőket, illetve a biokertészeket részben, az egyéni-családi gazdaságokat pedig általánosan súlyosan érintő folyamatok tovább folytatódtak, akárcsak a nagybirtok-nagyüzem koncentráció nyílt vagy rejtett tendenciája. A rendszerváltó ún. Nemzeti Kerekasztal elmulasztotta a közép- és hosszú távú agrárpolitikai stratégia kidolgozását, és egyelőre az agrárszféra Európai Unióba való belépésünkkel kapcsolatos várakozásai sem teljesültek.

A magyar politikai elit immár évszázados Kert-Magyarország fóbiájának van logikus magyarázata. A kertészkedés gazdasági, anyagi oldala mellett fontos a kertek polgárosodást fellendítő és innovatív hatása. A kertészkedő gazda önálló, öntudatosan gondolkodó, szabad embernek tudja magát, és igazi demokráciában akar élni! A minőségi földművelés és állattartás a gazdatársadalom és a vidék felemelkedéséhez és felszabadulásához vezet. Ez nyilvánvalóan a profitmaximalizáló globális tőkének nem érdeke. A kertgazdálkodás mint szemléletmód és termelési létforma azért fontos, mert az Európában folyó gazdasági versenyben helyt kell állnia Magyarországnak, és fontos azért is, hogy a fogyasztók friss, jó ízű és egészséges hazai élelmiszerekhez jussanak. Harmadrészt a jogosan visszakapott és megszerzett földeken a kertgazdálkodásra való áttérés az élelmiszer-önrendelkezést, az -ellátás biztonságát és a helyi közösség megmaradását ígéri. Így a magyar gazdák nem veszítenék el a hitüket, és földjeik sem jutnának az „új” nagybirtokosok kezére.

Kert-Magyarország célkitűzése a paraszti gyökerekből, a nép életerejéből és földszeretetéből táplálkozik. De nemcsak a gazdák álma a kert, hanem az egész népé. A magyar ember a legújabb kor hajnalán ösztönösen megérezte azt, hogy a kerteké a jövő. A kertekben sok hasznos dolog megterem, ami jó arra, hogy könnyebben és egészségesebben éljen a nép, de a kiskertek legfontosabb terméke az öröm, a siker, az ember testét és lelkét feltöltő életenergia és alkotó erő. A népi írók által kezdeményezett agrárpolitikai eszméknek, koncepciónak és gyakorlatnak van és lesz aktuális életképessége, realitása és jövője. Alapjául szolgálnak egy teljesen kiérlelt, részletesen kimunkált, kertes agráriumelmélet megteremtésének. Az új kertszellem fő alapelveit, célkitűzéseit, gyakorlati módszereit máig helytálló érvrendszerrel elődeink megfogalmazták. Az általuk javasolt és sürgetett kertgazdálkodásra való áttérés mintegy megelőlegezte a modern biogazdálkodás számos követelményét. A népi mozgalom Kert-Magyarország programjában már ott voltak egy ökoszociális piacgazdaság körvonalai, melynek jelenkori időszerűségéhez nem férhet kétség. Egy követhető hagyomány és gondolatkör – átültetve a jelen valóságára. A népbarát zöld politika egyik előképe és alapköve.

Kis-Szeniczey

Forrás: Megminden.hu

Ha az LMP kellő választói felhatalmazást kap, akkor mindent megtesz annak érdekében, hogy az összes tartósan külföldön tartózkodó magyar választó szavazhasson levélben – ezt Schiffer András mondta keddi, budapesti sajtótájékoztatóján. Az ellenzéki párt társelnöke arra hívta fel a figyelmet, hogy a 18-49 éves korosztályba tartozó, szavazati joggal rendelkező állampolgároknak legalább 7,5 százaléka tartósan külföldön él. A jelenlegi választójogi rendszer viszont megkülönbözteti őket az alapján, hogy van-e magyarországi lakcímük vagy nincs – tette hozzá. A levélben való szavazásról úgy vélekedett: az LMP nem lát különbséget aközött, hogy valaki a kettős állampolgárságról szóló törvény miatt kapott magyar állampolgárságot vagy „az elmúlt időszak kormányai elüldözték az országból”. 

Gecsei-Tóth Andrea, az LMP ifjúságpolitikai szakszóvivője a sajtótájékoztatón azt mondta, a kormány anélkül vezette be az új választási rendszert, hogy megfelelő tájékoztatást adott volna a külföldön élő és dolgozó állampolgároknak. Az LMP ezért egy közösségi oldalon röviden és közérthetően nyilvánosságra hozza az összes olyan információt, amelyekre a kettős állampolgároknak, illetve a külföldre költözött magyar szavazóknak szükségük lehet.

Forrás: mandiner.hu

Sólyom László volt köztársasági elnök és Schiffer András, az LMP társelnöke is részt vett szombaton a Zengő-csata emléktúrán, de ott volt Illés Zoltán fideszes környezetvédelmi államtitkár és Lányi András író, filozófus is. 

A túrával a tíz évvel ezelőtti eseményről emlékeztek meg. 2004. február 13-án helyi civilek és környezetvédő aktivisták megakadályozták, hogy fakivágásokkal elkezdődjön a Zengő hegyre tervezett NATO rádiólokátor-állomás építésének előkészítése. A környezetvédők klasszikus módszerrel, saját testükkel védték meg a fákat, valamint riadóláncot szerveztek. A Zengő-csata nagy médiavisszhangot kapott és a környezetvédők győzelmével végződött.

A mostani emléktúrát is a Civilek a Zengőért Mozgalom szervezte. 

Forrás: Index.hu

"Nem vagyok antiszemita és nem vagyok náci", mondotta Vona Gábor a pódiumon, ezt kétféleképpen tudom értelmezni, Egyrészt elhatárolódás a Magyar Hajnaltól, mely ebből nem csinál problémát, másik oldalról pedig nyitni próbál a kormányerőkben csalódott, kifejezetten jobboldali emberek iránt, akiknek a "náci" jelző már nem fér bele. Közben Pörzse Sándor viszont éppen a másik oldal felé nyit, hiszen mint mondja, "Egyszer végre lerendezhenénk, rendőrök nélkül".

"A magyarok biológiailag alkalmatlanok a rasszizmusra, mindenkit befogadtunk", hmmm, gondolom ismét Málnási Ödönnél járunk, aki szerint az itt élő turáni törzseket foglalták el bevándorló uráliak (Ceizel Endréék is úgy találtak, jelenleg semmi ázsiai vonal nincs bennünk, ami a vezetőkben megvolt, mivel ránk erőltették őket, ami érdekessé teszi a történetet), de ha fenntartjuk a korábbi felfogást, hogy népvándorlás által kerültünk ide és lettünk megszelidítve a kereszténység által, akkor eleve minket is befogadtak egy olyan világban, amikor a nemzetiség, a nyelv még semmi nem számított, csak a vallás (vagyis rasszizmusról nemigen beszélhetünk). Hogy mindenkit befogadtunk volna, hát, a kiegyezést követően a magyar országgyűlés hangneme meglehetősen negatív volt és a megoldást a nemzetiségek magyarosításában látták (még ha Tisza István és Mocsáry Lajos tett is próbát a beékítésre), nem azért nem hajtották végre a törvényeket, mert nem volt szándék, hanem mert a színnemzetiségi területeken erre nem volt megfelelő apparátus. Persze tudjuk, hogy pl. a román irredenták, Slavici, Iorga talán még agresszívebben mentek szembe a sokszínű politikai nemzet koncepciójával, de abban kiegyezhetünk, hogy ehhez a dologhoz két ember kellett. A még éppen csak emancipiált zsidósággal szemben a 70s években támadó első világválság és Istóczy pártjának buzgalma által kemény pogromok gyúltak, annak ellenére, hogy azok, akiket meghurcoltak, általában még éppen csak beszivárogtak az orosz, román pogromok elől. Amit Vona mond, hogy mi szentek voltunk, badarság.

Amikor épülgetni kezdett a pártocska a volt elempés László Zoltán kezei alatt, még jómagam is segítettem a szervezésben. de útjaink elváltak, amikor egyértelművé vált, a többség önálló pártot szeretne, külön az LMP-től. Azóta nekik is voltak küzdelmeik, alakult kifejezetten magyar érzelmű kalózpárt is. Hasonlóan a legutóbbi Magyar Hajnal programelemzésemhez, vélhetően a közvélemény alig-alig fog a Kalózpárt programjával foglalkozni, ezért elővettem őket is az internet legmélyebb bugyraiból.

A Kalózpárt láthatóan újbaloldali mozgalom, erről árulkodik, hogy nem csak liberálisan egyenlőséget hirdet, de a javak elosztásának egyenlősítésével (pl. a Feltétel Nélküli Alapjövedelem támogatása) kifejezetten szociális. A program két szintet állít fel, az egyik az egyén, a másik pedig a globális információs társadalom, láthatóan minden embert csatlakoztatni szeretnének (kicsit Mátrix/Lain érzésem támadt) és széles korú felhasználói jogokat biztosítani számukra az adatok kezelésében és a döntéshozatalban való részvételhez. A kultúrát ugyancsak szabadon terjesztendőnek ítéli meg a párt, biztosítaná az ehhez való egyenlő hozzáférést (amit ma lopásnak minősítenek) és már az oktatásban is alapvetően az információs társadalomban való részvételre nevelne. Ez mellett a pártprogram zöld elemeket is tartalmaz, a Kalózpárt is a megújuló energiaforrások híve.

A nem túl hosszú, vázlatos program eléggé utópisztikus képet fest, szerencsére a korábbi csapongások (pl. védőoltásellenesség) hiányoznak belőle, de terjedelme okán a nem olyan régen felkapott FNA-t sem magyarázza meg, miként építené be a rendszerbe, illetve, hogy egy ennyire globális felfogásba (az ország és főleg a nemzet nem szerepel benne) miként is illeszthető be a helyi gazdálkodás.főleg, ha igazságos elosztást szeretnénk, ami elsősorban globális belenyúlással oldható meg. A likvid demokrácia sem tiszta, miként juthat el az utolsó borsodi falucskába, ahová jó eséllyel kis sem megy a T-Home kocsi.

Tömörsége ellenére a program jó kiindulóalap és sok sikert kívánok a kalózoknak a választásokon és számítok a kulcskérdésekben az ügyek mentén való együttműködésekre az LMP-vel, hiszen az információs- és kulturális szabadság a nemzet érdeke.

A Vajdasági Magyar Szövetség (VMSZ) átadta választási listáját a Köztársasági Választási Bizottságnak Belgrádban szombaton, s ezzel hivatalossá tette részvételét az előrehozott szerbiai parlamenti választáson.

A választáson való induláshoz 10 ezer támogatói aláírásra van szükség. A VMSZ három nap alatt 13 200 aláírást gyűjtött össze, ami Pásztor István, a párt elnöke szerint soha nem tapasztalt sikernek számít. „Abban reménykedünk, hogy ez a nagyszámú aláírás annak a bizonyítéka, hogy a vajdasági magyar közösség tagjai méltányolják a bátor és felelősségteljes kiállást és politizálást, és bennünk látják ennek az ambíciónak a megvalósulását” – hangsúlyozta.

Január végén a szerb elnök március 16-ra írta ki az előrehozott szerbiai választásokat.

Forrás: megminden

Az LMP országos listáján negyedik helyet elfoglaló jelölt bocskai öltönyben köszöntötte a hallgatóságot, megosztva az internet népét. Nektek mi a véleményetek?

Dumitru Marinescu, Kovászna megye prefektusa egy hétfőn tartott sepsiszentgyörgyi sajtótájékoztatón bejelentette, levélben készül javasolni a megyében működő közintézményeknek, hogy frissítsék honlapjaikat, és minden közérdekű információt tegyenek közzé magyar nyelven is. A Mediafax hírügynökség beszámolója szerint a prefektus "a megye lakói iránti gesztusként" javasolta az intézményeknek, hogy fordítsanak nagyobb figyelmet a magyar nyelvű tájékoztatásra.

Dumitru Marinescu, Kovászna megye prefektusa

A prefektus megállapította, hogy a Kovászna megyei közintézményeknek csak egy része tartja tiszteletben a kétnyelvű tájékoztatásra vonatkozó törvényes előírásokat, az intézmény nevét sem írta ki valamennyi intézmény magyarul is. "A zászlók és a kétnyelvű feliratok ügyében a prefektúra és az önkormányzatok közötti háború akkor fejeződhet be, ha koherens törvények szabályozzák a vitatott kérdéseket" - tette hozzá a prefektus.

A múlt héten Antal Árpád, Sepsiszentgyörgy polgármestere a prefektus részrehajlásának bizonyítékaként említette, hogy míg a magyar polgármestereket bepereli, ha kitűzték a székely zászlót, vagy ha a kétnyelvű felirataikon felül szerepel a magyar nyelv, szemet huny a magyar nyelv sérelmére elkövetett törvényszegések fölött. Antal Árpád azt követően tette a kijelentését, hogy a prefektus bírságot helyezett kilátásba ellene, mert egy jogerős bírósági ítélet kihirdetése után csak több hónapos késéssel cserélte ki a polgármesteri hivatal kétnyelvű feliratait olyanokra, amelyeken felül van a román felirat.

Antal Árpád kilátásba helyezte, hogy az RMDSZ Mikó Imre Jogvédő Szolgálata Erdély-szerte számba veszi a magyar tájékoztatást elmulasztó közintézményeket, és akár heti száz feljelentést is megfogalmaz a törvényt megsértő intézmények vezetői ellen.

A közigazgatási törvény azokon a településeken teszi kötelezővé a kétnyelvű feliratozást és a kétnyelvű tájékoztatást, ahol valamely kisebbség részaránya meghaladja a húsz százalékot.7

Forrás: Maszol.ro

Nem könnyű témát választott jelen könyvünk szerzője, nem kisebb feladatra vállalkozott, mint a román történelemhamisítás leleplezésére. Műfaját tekintve regény, melyben bő tucat történész professzor gyűlik össze, hogy megalkossa a románság valódi nemzeti történelmét, mely mentes a dákoromán kontinuumról és más blődségektől. A történetnek igazából 3 főszereplője van, a keretező elő- és utószóban töprengő Alexandru Iionescu, akit Vatra Românească az elkészült könyv és hanganyag visszaszerzésére kötelezne életükért cserébe, a leleplező könyv megírását kiötlő és megszervező Andrei Constantin Rotaru,és Mihau Ardelenau, a Vatra beépített embere, aki maga sem hiszi el a hamisított történelmet, de a román nemzet érdekének tartja annak továbbélését (végül a történet Saulja lesz, a marosváráshelyi pogrom után a Vatra legkeményebb ellenzőjévé lép elő). A könyv három szálon futó, a történészek vitái (A), a hanganyag gépelt változata (B) és a szerző megjegyzései (C).

Annak ellenére, hogy regény, az oldalak a román történelem meghatározó korszakaival vannak tele, Micu-Klein püspök és az erdélyi függetlenséget biztosító Diploma Leopoldinum, a moldovai viszonyokat leíró Bandinus-kódex, a Ferenc Józseffel 1849-től tárgyaló korai irredenta Andrei Șaguna püspök, Alexandru D. Xenopol, a tragikus sorsú irredenta Ioan Slavici (akit végül a radikális irredenták pusztítottak el), az 1868-as nemzetiségi törvény, annak módosítása, a Lex Apponyi, a túlzó 1892-es román memorandum, Tisza Kálmán kisebbségpolitikája és tárgyalásai, Miron Roman viszonyát a magyar közjoghoz mind tárgyalja. Érdekes, hogy a könyv legalább 80%-ban az 1848-1918 közé eső részt tárgyalja (a kommunista időszakról alig esik szó) és eredendően, főleg Rotaru előadásai által felmenti a magyar döntéshozókat (aki szerint a román történelem megtisztítása lényegében magyarosítás), míg a román irredentákat eredendően cselszövő, nacionalista elemeknek tartja (ez a legtöbb jelenlévő történésznek nem tetszik). A történetben központi elem az Ardenelau pálfordulását hozó pogrom, melynek ellenére Rotaru kitart a könyv megírása mellett, remekül visszaadva a tehetetlenség hangulatát.

A könyv tanulsága, hogy egyik oldal sem fekete és fehér, mindent meg kell tennünk azért, hogy egyik népet bűnösnek, magunkat pedig áldozatnak kimondó ideológiák ne lehessenek a köztudat részei, hogy a korábban kisebbségben lévők ne váljanak többségben elnyomókká (a könyv legjobb kifejezése a "román trianoni pszichózis", hiszen területileg gyarapodott, arányaiban nemzetiségi lett a román állam). Külön köszönet Takács Péter békéscsabai képviselőnknek és kvázi Erdély-szakértőnknek, hogy a könyvet figyelmembe ajánlotta.

Sajnos a magyar politikafogyasztók nagy részének ennyi jut el a spektrumába, hogy itt vannak ezek a bolondos zöldek és megint nem bírnak magukkal. Persze több tucat blog, köztük én is foglalkoztunk vele, hogy ez miért is problematikus, nem csak energetikai, hanem döntéshozatali szempontból is, de akik most fujjonganak, nézzék meg, hányan vettek részt a szokásosan késő estére terelt vitán:

Üres padsorok, végtére is csak 3 000 000 000 forintról van szó, 5%-os hitellel és még ki tudja, milyen háttéralkukkal. Paks nem a cél volt, hanem a feltétel, higgyétek el nekem. Kövér "akassza fel magát" László hozzáállása meg egyenesen méltatlan és bohózat.

A Jobbik pedig mélyen szégyellje el magát!

A 4K! hosszú hónapok óta kihozta az első igazán szimpatikus posztját. Na nem, nem kezdtem el tépni, de a Kossuth Lajos és Jászi Oszkár által megálmodott, ma még inkább aktuális Közép-Kelet Európát összefogó együttműködésről, legyen az Dunai Egyesült Államok, Duna-menti Konföderáció vagy Balkán Unió (utóbbit egy erősen oroszellenes ukrán ismerős fogalmazta meg). Kezdetnek ott van Szlovénia az egyik legbarátibb európai kisebbségpolitikával és egy mára megkopott, de anno nyugati színvonalú gazdasággal, Ausztria és Horvátország pedig már a kiegyezés és az Osztrák-Magyar Monarchia felbomlása között is önálló, erős államrész volt, saját politikai éntudattal. A végső cél természetesen az ökológiailag és végtére történelemileg is egymásra utalt Kárpát-medencei összefogás, amihez fel kell ismernünk, hogy mint az Európai Unió peremvidéke, mely ugyan innovációs pályázati forrásokhoz jut, de ettől függetlenül versenyképtelen maradt a lépéshosszban és mennyiségben előtte járó nyugati nagyvállalatokkal szemben,

Ehhez persze rá kell jönnünk, be kell látnunk, hogy modorunk, mentalitásunk és népi vonásaink is sok hasonlóságot mutatnak, hogy egymásrautaltságunkban mégis vannak közös pontok, melyek annyira nyilvánvalóak, hogy nem vagyunk hajlandóak észrevenni őket.

Kiugrom az ágyból, a barátom már vár reám... 

Mint tudjátok, legtöbb ökológiai nézeteket valló bajtársammal ellentétben nem a demokratikus erőkben, hanem a szélsőjobboldal szokásaiban, módszereiben és értékrendjében műveltem ki magam, ezért a Magyar Hajnal jelenség nem kicsit érdekes számomra, különösen most, hogy be is jegyezték őket. Sokan értetlenkedtek, ha a Magyar Kétfarkú Kutyapárt folyamatosan akadályokba ütközik és az E14 sem ment éppen zökkenőmentesen, hogyan lehetséges, hogy a Magyar Hajnal, mely a Jobbiktól is jobbra határozza meg magát, a parlamentből való kitiltás és a „Becsület Napja” betiltása ellenére „Nemzeti Forradalmi Párt” néven, egy korábban bejegyzett párt nevében elindulhatnak és utóbbit nem tiltják be? A válasz egyszerű: A kormánypártoknak elemi érdeke, hogy a populista-jobbközép stílust (mely a nyugati szélsőjobboldali pártokat, mint Le Pen Nemzeti Frontja vagy a skandináv radikálisok) egyre jobban elsajátító Jobbik veszélyt jelent a kormányzópártra, ellopva annak csalódott és radikálisabb, euroszkeptikus táborát. Elég sok kis mikrobusz pártot jegyeztek be az elmúlt hónapokban (pl. A Haza Nem Eladó Mozgalom, Elégedetlenek Pártja), kivétel nélkül radikális populisták vagy valahol a bal spektrumon vannak, sokszor az az érzésem, hogy a kormánypárt jegyezteti be őket az ellenzék aprózására.

Mit is nyújt nekünk az új radikális párt? Nyilvános családfákat (nyilván mellre szívták Szeged Chanád (ahogyan a honlapon írják) köpönyegforgatását) és egyszerűséget(„Nyafogás és parlamenti szájkarate”). Lendhart Balázs és Endréssik Zsolt új mozgalma a polkorrektség leghalványabb jelét sem mutatja, nyelvezetében teljesen hétköznapi (maga a program is kocsmanyelven íródott („A fehér rabszolgák nem szaporodnak, de egy hazáját valóban birtokló, büszke nemzet igen.”; „Nem tiltjuk le a buziparádé elleni tüntetést, hanem élére állunk. Nem mondjuk azt magyarnak és kereszténynek álcázott képviselőkről, hogy magyarok”)) és kicsit az az érzésünk támad, hogy a hírcsárda modora és a kurucinfó szókészlete („cionista”, „cigánybűnözés”, „holokausztbiznisz”) találkozna, igaz, utóbbi szidja a Magyar Hajnalt, a Magyar Hajnal meg a Jobbikot és a kurucinfót. De mégis mit is ígérnek nekünk?

1. A jobboldali populistákhoz mérten a párt rurális és földcentrikus, a külföldi felvásárlók elől a magyar állam megvenné azokat és kiosztaná a rászorulók, devizahitelesek között. Nekem rejtély, hogy a forinthitelesekkel miért nem foglalkozunk, illetve, hogy pl. egy dzsumbujos pesti szegény mit kezdene néhány hektárral, amikor több generációja élő csirkét nem látott? „Befogadó Falu” program már volt a Magyar Máltai Szeretetszolgálat szervezésében, az alapötlet jó, de véleményem szerint az elöregedő falvak megtöltésébe és félig-meddig önfenntartóvá tételéhez rengeteg pénz kell és mentorok, hogy beindítsák az üzemet.

A magyar államadósság vissza nem fizetése már a MIÉP és Jobbik programokban is megvolt, az áfacsökkentést pedig a komplett ellenzék magáénak vallotta, a Magyar Hajnal esetében ez 12% általánosan, alapvető élelmiszerekre 6% (a magyar kormány csak a sertéshúsba lett szerelmes). Az elgondolás nem rossz, csak annyit félve hozzáfűznék, hogy érdemes a csak Hazánkban is megtermelt, egészséges termékekre (teljes kiőrlésű kenyér, méz, prémium tej, minőségi lekvár, sovány húsok, tájfajták) bevezetni, nevelő szándékkal. Erős kicsapongásként (ami jellemző az egész programra) a lakásfelújítás és szigetelés is előkerül, de ezt egyáltalán nem fejtik ki bővebben.

2. A mozgalom rendkívül gáláns, hogy nem magyartalanítja más pártok szavazóit (csupán megtévesztettnek tekinti őket), igazából minden tőle balra álló pártot a devizahitelezők kiszolgálójának bélyegez.

3. A gárdistákból és más hagyományőrzőkből (nem részletezi, Nemzeti Őrsereg, Betyársereg, Véderő, Pax Hungarica?) csendőrség megszervezése, vagyis a rendőrséget, az eddig hivatalos rendvédelmi szervet leváltanák. A rendőrség, khmm, valóban nem a leghatékonyabb és más hatósági szervekkel egyetemben elsősorban a pénz és papír körül forog, ettől függetlenül a legkevésbé sem a legelőnyösebb megoldás volna a pandúrok rendőrré való átképzése. Pl. a betyárok között a többiekhez képest nagyon magas a börtönviseltek aránya, és általában ezen mozgalmakban azoké, akiknek nemigen volt bejelentett munkahelye (ha hihetünk Csepeli György könyvének).

4. A népességfogyást a program kiválóan említi fontos problémaként, pontosabban a strukturális átrendeződés mértéke aggasztó, a jobb módú, feltörekvő családok gyermekvállalási kedve rendkívül alacsony, addig a mélyszegénységben élőknél már rendkívül korán elkezdődik a nagycsaládos életforma, egy emberöltő szinte az elviselhetőbb körülményekben élőkénél, ami konzerválja az ellentéteket. Maga a földosztás csupán enyhítheti az elvándorlást (hiszen nem a földjüket elveszített parasztság áll odébb, mint 1905 és 1907 között), a jelenlegi fiatalságnak nincsen jövőképe és elsősorban a szolgáltatóiparban helyezkedne el, miközben itthon főként operátori munkák és 3 műszak várná őket, alacsony bérekért. Ez egy érdekes téma, de ennél sokkal mélyebb kutatás szükségeltetik a megoldásához.

5. Még csak az kéne, hogy a Magyar Hajnal által javasolt szabad fegyverviselés megvalósuljon. Láthattuk, hogy az USÁ-ban is milyen jó hatással van a fegyverforgatás liberális felfogása, még a józanabbak is megbolondulnának fegyverrel a kezükben. Továbbra is támogatom, hogy a saját telken belül történtek és a közterületi önvédelem essen eltérő megítélés alá, illetve, hogy a hivatalos személyeknek (gyámhatóság, szociális munkás) kiemelt védettségük legyen önvédelem során, de pl. miként gondolták a szűrést a kedves párttagok, kinek jár fegyver?

6. A párt totális revíziót követel, de minimum autonómiát minden területnek. Részletesen nem fejti ki annak ellenére, hogy Szlovéniában, Ausztriában és Horvátországban korrekt kisebbségpolitika van érvényben, míg Románia és Szlovákia retteg a kisebbségektől. A párt a mai jobboldali divatnak megfelelően oroszbarát (úgy látszik, a kommunisták senkit sem érdekelnek) és a Jobbikkal ellentétben iszlámellenesek, pontosabban a befektető arabokat szeretik, a bevándorlókat már nem.

7. Ebből a pontból kiderül, hogy az EP-be is be kívánnak jutni (mivel említésre kerül, hogy minden képviselőjük önként felajánlja fizetése adott részét a magyar költségvetésnek), ami euroszkeptikusoktól igazán csemege. Mindent vissza szeretnének vásárolni, földet, ingatlant, elcsatolt területet, minden másról (pl. az ellátórendszerek fenntartása) nem írnak.

Egyéb pont alatt a párttagság és vezető tisztségek viselésének feltételei kerülnek felsorolásra. Állampolgárság terén csak az elcsatolt területek állampolgárságát fogadják el, büntetlen előéletnél felmentő, ha az illető „hazafias cselekedetért” lett elítélve (ez kissé relatív), a családfát nagyszülőig nyilvánossá teszik, hogy „fókának álcázott eszkimók” ne kerüljenek közéjük (direkt helyezzük a magyart a tápláléklánc aljára?).

Kizáró ok a baloldali pártok megelőző tagsága (illetve az MDP és az LMP), a kettős párttagság és a szektatagság (ezt sem definiálja, akár a Magyar Hajnalt is tekinthetnénk szektának, hiszen nézetei már-már vallásos ízűek).

Összefoglalóan a párt próbál egyszerű és hétköznapi lenni, ez miatt sokszor pontatlan és dilettáns. A szankciókkal sújtó részeknél vélelmezhető, hogy a pontatlanság szándékos, hiszen gumiszabályokkal a legkönnyebb a nem kívánatos elemek eltávolítása. A program nem minden, 2010-ben nyúlfarknyi és semmitmondó programmal lett kétharmados a Fidesz-KDNP, de a Magyar Hajnal még a Jobbiknál is kevésbé képes pozitív, motiváló üzenet megfogalmazására, megmozgatni pedig kizárólag a Jobbikban csalódott radikális rétegeket tudja, míg a Jobbik számára reális lehetőség a dühös volt Fidesz szavazók megszólítása, míg a mérsékeltebb, széles látókörű leszakadóknak az LMP adhat helyet.

Ha a Magyar Hajnal a parlamentbe jut, az lesz a magyar közélet alkonya.

Az emlékezetes Bukarest-szétverős magyar-román meccsre való felhívó a szélsőjobbról

A Lehet Más a Politika párt és a Vajdasági Magyar Szövetség jövőbeni együttműködéséről tárgyalt szombaton Szabadkán a két párt elnöke, Schiffer András és Pásztor István.

Schiffer András, az LMP társelnöke kiemelte: pártja számára kiemelten fontos, hogy valamennyi külhoni magyar szervezettel olyan intenzív kapcsolat alakuljon ki, amelyben az LMP-nek inkább a kérdező szerepe jut. Mint fogalmazott: pártja nem szereti, ha Budapestről próbálják megmondani azt, hogy mi jó a külhoni magyarságnak.

A VMSZ elnöke, Pásztor István kijelentette, hogy a magyarországi választások kampányidőszakában a VMSZ nyitott minden olyan magyarországi pártra a Jobbikot leszámítva, amely érdeklődést mutat arra, hogy találkozzon velük, elmondja véleményét. Azt azonban nem szeretnék, ha bármelyik párt a Vajdaságban kampányolna.

Forrás: mandiner.hu

Megjegyzés: Schiffer András csak társelnök.

Ukrajna szakadása többször is napirendre került a magyar politikai gondolkodásban, de olyan messzire még nemigen jutottunk, hogy a Visegrádi Négyek válságtervet dolgozzanak ki a menekültáradat fogadására, kb. 160 000 hazáját elhagyóval számolva csak Magyarországon. Ukrajna végtelenül polarizált, hiszen az orosz kisebbség aránya jelentős (21%), de az ország lakosságának egyharmada oroszajkú ukrán, akik kettős identitással bírnak és az orosz elem miatt nem szakítanák meg az intenzív kapcsolatokat Oroszországgal. Közben Ukrajna másik fele rettegve emlékszik vissza a holodomorra, mely során Sztálin 7 millió ukrán paraszttal, köztük 3 millió gyermekkel végzett, csak hogy 1932-ben az éhező Szovjetunió más területeit élelemmel lással el, az ukránok éhenhalasztása árán.

Kárpátalján 160 000 magyar él, az ottani lakosság 13%-a. A magyarok 86%-a beregszászi körzetben él. Vagyis egyetlen megye az, amelyre ha úgy tetszik, "igényt tarthatna" a magyarság, de ennek beláthatatlan következménye volna, hogy az ott maradó magyarok sorsa még nehezebbé válna, hiszem mire hivatkozva követelnének jogokat? Az ott élő mobilabb személyek Magyarország szíve fel indulnának (hiszen mérhetetlen a szegénység és a szakemberhiány Nyugat-Ukrajnában), a terület BAZ és SZSZB megye sorsára jutna. A teljes Kárpátalját, illetve Nyugat-Ukrajnát felejtsük el. Még ha a keleti fél be is olvadna Oroszországba (nem sok lehetőséget enged az ENSZ II. vh. után lefektetett szabályzata, de kiválni, szétválni és csatlakozni lehet), a nyugati oldal Európára vágyik és önálló államra. Orbánra pedig vélhetően a legkevésbé sem.

Reméljük, hogy hamarosan megoldást találnak a vérontásra és nem kell a délszláv háborúk krízisét senkinek sem megélnie még egyszer. Szabadságot Ukrajnának!

Érdekes kérdést vet fel a kisebbik kormánypárt Strausburgban,

"Európának szüksége van a bevándorlókra ahhoz, hogy betöltse velük az európai polgárok meg nem született gyermekei által keltett űrt - mondta Kalmár Ferenc András, a KDNP országgyűlési képviselője szerdán Strasbourgban, az Európa Tanács parlamenti közgyűlésének vitájában." (HVG)

Nos, a helyzetkép tökéletes, Európa egyre jobban elöregedik, a skandináv országokban minden harmadik ember nyugdíjas, ami a társadalombiztosítás összeomlásával fenyeget. Ezt lehet ideiglenesen kitolni a nyugdíjkorhatár emelésével és a nyugdíjasok átképzésével, de az emberi test képességei ebben a korban már végesek, inuit módszereket pedig emberségből nem alkalmazunk. Nálunk is az figyelhető meg, hogy az első gyermek születése kitolódik, esetleg el is marad a még felhalmozható javakkal rendelkező családoknál, közben a már szinte tét nélküli mélyszegények közében rohamosan növekszik a kiskorúak aránya, miközben a rossz életkörülmények miatti egészségügyi problémák miatt korán halnak, így lényegében az inaktív korú lakosság aránya növekszik.

Logikus megoldásnak tűnhet, hogy a nagyobb népszaporulattal rendelkező országokból pótoljuk a hiányzó aktív korú lakosságot. Ezzel nem is lenne probléma, hiszen nem az iskolázatlan, hanem a többnyire a szakmunkában jártas, ill. diplomás réteg mobil, ezt tapasztalhatjuk is a kelet -> nyugat vonalon történő agyelszívás során, mely szerény országunkat is érinti. A fő kérdés, hogy az amúgyis döbbenetes munkanélküliséggel bíró keleti- és mediterrán országokban, ahol az aktív korúak egyharmada, a fiatalok fele képtelen elhelyezkedni, van e bármiféle lehetőség a frissen bevándorlók tisztességes megélhetésének? Ugyanis ők nyilván nem tekinthetőek olyan fogyasztó erőnek, melynek hála kereslet keletkezik és a gazdaság felpörgethető, munkanélküliség esetén szintén az amúgyis leépülő ellátórendszerbe kerülnek, ami konfliktust okoz az autochton lakossággal. Már ha önmagában a kulturális különbségek nem vezetnek konfliktusokhoz. Élhetünk ideákban, az emberbe beépített idegenségtől való félelem, a sztereotípiák ellenérzést keltenek a megjelenéssel és a hozott normákkal szemben, az engedni nem akaró kisebbség és a nem befogadó többség konfliktusa pedig konfliktusba torkollhat, különösen gazdasági recesszió idején.

Nagyon vázlatosan két pontban látom a megoldást:
1. A nők ismét vállaljanak gyermeket időben, a férfiak pedig álljanak a sarkukra, dolgozzanak otthon is, hiszen a nőkre a munkahely mellett sokszor a teljes házimunka és a gyermeknevelés is szakad.
2,. Minél több jó szakmunkás és gazdálkodó fiatalra van szükségünk (általános hiány van mesteremberekből), míg segédmunkásból, humán területű diplomásból kevesebbre. Az elkallódás megállítására az ellátórendszer teljeskörű kiépítése szükségeltetik.

A tévedés jogát fenntartom.