-Hát nézd már Maris, levelet kaptunk! Egyenesen Orbán Viktortól!-Jaj, Gyulus, és mit üzen benne?
-Hááát, valami olyasmit mondogál, hogy a nemzet egységesítése érdekében a válaszborítékkal küldjük miharabb a fideszes szavazatot.

Nem szívtam be, a politikai revízióba a Posta is bekerült, akiket eddig is tömtek a Nemzeti Inzultációk által. Kormányunk belátta, hogy képtelenség a határon túliak választását lebonyolítása technikailag, ezért olyan őrültségbe fogtak, amin magam is elképedtem. Személy szerint nem tartom jó ötletnek, hogy személytelenítsük a voksolást, nem látok garanciát a csalások kiszűrésére. Pl. elektronikus szavazáskor könnyen beazonosítható, hogy ki volt, miként a leveleknél is, másrészt mi garantálja, hogy nem lopják el a kódokat és a leveleket, mint teszik azt a kopogtatócédulás borítékokkal (minden adat benne van, ami az érvényességhez kell, max grafológus ismeri fel a egyforma írásképet). Vagyis ezt ha minden jól megy, úgy kaszálja el az AB és az ombudsman, hogy ihaj, sőt, remélem, hogy Áder János sem áll ki az ügy mellett.

Úgy néz ki, a Fidesz teljesen meg van győződve arról, hogy bármit megtehet önmagának bebetonozásáért. Azt mondjuk még mindig nem vették észre, hogy a beton csak a lábukon köt és bizony még a halak sem hagyják majd őket aludni, ha ezt az ámokfutást folytatják.

Amiben eddig is hittem.

Világéletemben gyűlöltem a facebook-ot. Iwiw-en még fent voltam anno, de nem használtam másra, csak hölgyek párkapcsolati jellemzőinek leellenőrzésére, így nem fedtem fel, amit felesleges lett volna. Tudom, a facebook nélkül nem lett volna arab tavasz, tüntetések a magyar kormány ellen, de kb. azt vettem észre, más pozitív hozománya nemigen van az oldalnak. Nem is olyan régen tőzsdére is mentek, ahol jól elbukott az egész. Aki tudja a valódi nevemet, megtalál, mert a munkahelyem pályázat keretében foglalkoztat, ami előírja a gmail-es és facebook-os profil használatát, eddig utóbbira nemigen volt szükségem, de ez is jelzi, milyen agresszív e két cég üzletpolitikája, már csak az Apple ocsmányabb.

A honlap egyik fő káros hatásának tartom, hogy a fiatalok maradék önfoglalkoztatását is megölte, egy helyen van a chat, a flashjáték és igazából a társkeresés is, a szokásos bloggolás és képmegosztás mellett. Nap mint nap osztanak meg cicás fényképeket, nyafognak meg nem értettségükben és tesznek fel képeket a múlt hét szombati buliról. Azzal a csodás érzéssel jár a tagság, hogy mindenkit a mi életünk érdekel, pedig nem sok élete lehet annak, aki egész nap faszbúkol.

Eddig is tudtam, hogy az adóhivatal már rendszeresen ellenőrzi a feltöltött fotókat, kutatva az adóbevallás hitelessége után, illetve a munkaadó is ellenőrizhette, hogy milyen véleménnyel van róla az ott dolgozó (illetve lehetőség nyílt a céget nem jó színben feltüntetők elbocsátására, csak így szubjektíven), de ezek szerint állásinterjú előtt is megnézhetik, ki vagy te valójában. Úgy hiszem, az életben így is éppen elégszer dönt az a bizonyos első benyomás, ami alatt sokkal szigorúbban bírálnak el, mint egy már régóta ott dolgozót (ha egy régi kolléga mesél egy jó buliról, akkor azon nevetnek, de a friss hús ezzel könnyel elkaszálhatja magát), ezt egy mai tipikus facebook profil csak tovább rombolja.

Én nem mondom azt, hogy takarodjunk el a gép elől, nem fogok álszenten konzervatívkodni, kell az internet ahhoz, hogy tudjunk arról, mi történt és készül Hazánkban és a nagyvilágban, de a facebook szintű pótcselekvéstől és kapcsolataink kiürítésétől óva intem a magyar népet. A tévét, mint bűnös dobozt lassan elfelejtjük, de ne helyettesítsük másik droggal, csak hogy aznap se fogjunk semmi értelmeshez!

Hazafi György - Ne sírjatok...!

Ne sírjatok, apa anya
Nem haltam meg: Bándy Kata
Szívetekben ott van szívem
Lelkemben hit miben hittem

Apa anya ne sírjatok!
Nektek mindig írni fogok
Hol egy mesét hol egy verset
Nem halhat meg kit szeretnek

Anyu apu ne sírjatok!
Bölcsőt én már nem ringatok
Gyermek szívem most is szeret
Nem halhat meg aki szeret

Nem halhat meg kit szeretnek
Síró földbe eltemetnek
Szívetekben ott van szívem
 Lelkemben hit: miben hittem!

A vers szerepét tekintve nagyon hasonlatos ahhoz, amit anno Erdélyi József írt 50 évvel a Tiszaeszlári vérvád kapcsán, de a megfelelő időben publikált (Meskó Zoltán és Böszörményi Zoltán kaszáskeresztes mozgalma már éppen próbálkozott a nemzetszocializmus ctrl+c/ctrl+v átvételével), a vélhetően álnéven író Hazafi György nem túl profi költői vénával hasonló célt szolgál, a hozzátartozók fájdalmánek hangsúlyozásával (ennek ténye kétségbe nem vonható) érzelmileg a cigányság ellen hangol, játszva az érzelmek húrjain. Sajnos egyre több kegyetlen gyilkosságról szóló hír lát napvilágot, de egy, a mai pozitív példát megtestesítő, értelmes, attraktív és még önkénteskedő lány és egy, a mai bűnöző toposzának teljesen megfelelő elkövető nehezen tudott volna szerencsétlenebbül találkozni. P.László abban a tudatban kerül majd rács mögé, hogy sikerült a nehéz gazdasági helyzet és romló életszínvonal, valamint egy nemzetiség leszakadásából fakadó tehetetlen düh kandallójának tüzére újabb rossz fűt tenni.

Mi a forgatókönyv? Mivel a parlamenti ülésszak éppen szünetel, az utcai politizálás lesz az egyetlen lehetőség, hogy a Jobbik politikai tőkét kovácsoljon és napirenden tartsa az ügyet. Miért? Mert ilyen horderejű esemény nem fog történni a közeljövőben, ami mindenkit megmozgat, nemtől, származástól és politikai nézetektől függetlenül. Ha "jól" csinálják, Gyöngyöspata apró szikra lesz ahhoz képest, amit most elindíthatnak. Ma nem lennék szívesen Pintér Sándor.

"Ezért kell nekünk kimondanunk: az a gyilkos állat cigány volt. És nem valami szexuálisan aberrált pszichopata. Nem holmi Csikatilo, az „X polgártárs”, nem Hasfelmetsző Jack, nem. Péntek László egy munkanélküli cigány csupán…”

Köszönjük, Bayer Zsolt, remélem, hogy ezen gondolataiddal Farkas Flóriánt is egyetért. Teljesen a véletlen műve, hogy most érkeztem teamünkkel Pécsre, és pár utcára szálltunk meg onnan, ahol illegális lakásfoglalóként élt P. László és családja. Megtudtam, hogy Katalin nem csak mint rendőr pszichológus dolgozott, hanem önkénteskedett sokat a prostituáltak és szerfüggők megsegítésében is. Egy kolléga megjegyezte (aki kapcsolatban volt P. Lászlóval), hogy "Nem csak Katát ölte meg, hanem az önkényes lakásfoglalók ügyének elrendezését is", mivel az önkormányzatot is sokkolta az ügy. Hogy számít-e bármit is az elkövető nemzetisége? Úgy hiszem, hogy nem. Az elkövető nem volt éppen tiszta és egy olyan környezetben nőtt fel, ahová nehezen érnek el a többségi társadalom normái. Még nem látom jelét a szélsőjobb hangulatkeltésének a környéken, de sok jó példát láttam a szegregátumokban való közösségfejlesztésre és a területe monitorozására és becsatornázására. Ezeket a borzasztó tetteket nem rendészeti eszközökkel, hanem a felzárkóztatásra szánt forrásokkal és logikusan felépített pályázatokkal lehet megelőzni. Mese nincs.

 Nem lennék szívesen azok helyében, akik a brit bulvárlapnak hála az ügybe keveredtek. Volt egy Képírónk, aki csendőrként élt vissza hatalmával, van egy Biszkunk, aki puha diktatúránk kemény ökle volt és van egy Csatáry-nk, akiről eddig személy szerint nem is hallottam, de a legkeresettebb háborús bűnösök egyike. És jelenleg 97 éves. Biszku Béla kapcsán jegyezte meg Schiffer András ugyanazt, amit a Jobbik Képíró Sándor pere alatt: Korából kifolyólag büntetése méltatlan és erkölcsi normákba ütközik. A büntető végrehajtás ma az elkövetőre koncentrál és megtorol, ezt tenné az el nem évülő bűnt elkövető Csatáry-val is, aki mondjuk úgy, szép kort megért, túlélte a kommunizmust és annak bukását is. Ma elítélése, ami jó eséllyel egy pár éves letöltendő fegyházbüntetés volna, okozna elégtételt bárkinek? Visszahozna bárkit is, akinek halálában közrejátszott? Én ezt tartanám szem előtt. Ha Imrédy Béla és Szálasi Ferenc mellett ment volna a halálba, az úgymond még ésszerű bosszú lett volna, de ma elítélése az én értékrendem szerint nem volna több politikai pótcselekvésként, ez már senkin nem segít.

Július 14-én Komáromban létrejött a felvidéki magyarság megmaradásáért küzdő Baráti Egységkör, melynek fő célja a felvidéki magyarság egységének a megteremtése.

A hét tagú Baráti Egységkör fő célkitűzései közé tartozik, hogy megvitassák, hogyan lehet az önrendelkezést elérni, miért is van szükség a felvidéki magyarságnak az önrendelkezésre, hogy ennek érdekében polgári fórumokat rendezzenek az önrendelkezésünkről, kapcsolatot teremtsenek más civil szervezetekkel. Azon civil szervezetek, akik e alapcélokkal egyetértenek, mint egyenrangú partnerek csatlakozhatnak. Azokat is várják, akik személyes érzelmeiket félretéve tenni szeretnének az áhított felvidéki magyarság egységéért.

"Baráti körünk egyenjogú partnerek társasága, nincsenek vezetők csakis a megmaradásunkért tenni akaró tagság, olyanok akik már nem hisznek a pótcselekvések és a félmegoldások sikerében és csakis a területi autonómiában látják az egyetlen megoldást a megmarásunkért az ezerszáz éves hazánkban" - nyilatkozta egy másik alapítótag. Hozzátette: bárki csatlakozhat, aki azonosulni képes a Baráti Egységkör alapcéljaival és nemcsak szavakban, hanem tettekben is hajlandó tenni valami hasznosat egy szebb jövő érdekében. "Ne azt nézzük, ki honnan jött, ki kinek a barátja, rokona, vagy eddig mit tett, vagy nem tett, hanem azt, hogy ki mit akar tenni mától, most azonnal. Nincsenek vezetők, csak tenni akaró kezek és bátor önzetlen emberi tettek. Mindez elérhető cél, csak akarni kell. Mi akik már tagja vagyunk a baráti körünknek, hiszünk benne. Lehetetlen nincs, csak tehetetlen ember van."

A facebook Felvidéki Autonómia Hírportál csoportján keresztül is lehet jelentkezni, informálódni.

Forrás: Felvidék.ma

Egyszerűen nem bírom nézni, ahogyan szenved. Nem elég, hogy mindenkit hülyének tartott az utóbbi időben, az ellenzéktől az RMDSZ-ig, most eljutottunk oda, hogy az LMP közgépes akcióját helyezte egy szintre a Magyar Gárdával. Gondolom nem kérdés, ez mindkét oldal számára sértés, mi nem vonulgatunk mélyszegény településeken, amíg ki nem robban a valódi etnikai konfliktus, ahogyan ők sem szoktak "jó liberális módjára naplopni". Orbán és Matolcsy elmentek feltölteni az akkumulátoraikat, azt hiszem, neki is fontolóra kellene venni a gőz kiengedését, hátha a langymeleg vízben, az aranyeret bizseregtetve eszébe jutna, hogy egy közjogi méltóságnak, a Magyar Országgyűlés elnökének nem ildomos ilyen gyűlölettel fröcsögni mindenki másról, ez egy egyszeri képviselőnek, szóvivőnek vagy a frakcióvezetőnek mehet, de egy olyan személynek, aki elméletileg semlegességet és egyenlő bánásmódot tanúsít minden frakció iránt, eléggé bizarr, bár Schmidt lemondása után a köztársasági elnök szerepébe sem tudta kellően beleélni magát, mit is várok.

Ezzel megint csak megerősítést nyert a feltételezésünk, hogy a Közgép és a Fidesz neve igencsak összeforrt, talán a Strabaggal is, lehet játszani azzal, hogy most 1-2 alkalommal leszólunk, hogy "ezt a közbeszerzést buktassák meg, van még 39 másik", de ezt a magyar nép nem veszi már be, Hofi óta tudjuk, hogyan is megy ez az úri huncutság! A volt szobatársak lehetnek még cellatársak is. :)

Ha meg kellene mondanom, melyik a legaktívabb (értsd: a legtöbbet a kultúrára és a legkevesebbet a politikára költő) szervezet a határon túliakat képviselők között, akkor a Magyar Egyesületek Szövetségét mondanám Horvátországból. Érdemes megnézni a honlapjukat, bocsánat a lustaságomért, egy korábbi házidolgozatomból másolom ki az alábbiakat:

A szervezet működésének alapja az Egyesületekről szóló Törvény alapján (NN 88/2001). A MESZ az önkéntesen társuló magyar kisebbségi szervezeteket tömöríti, melyek azok érdekeinek képviseletét viszik, összehangoló szerepet tölt be az alábbi témakörökben: iskolák, oktatás, tájékoztatás, informálás, kiadói tevékenység, kultúr- tevékenység, tudomány, művészet, gazdaság, szociális kérdések, sport, a tagok anyagi helyzetének javítása, továbbá a jó kapcsolat kialakítása az anyaországgal. Ezeket tekinthetjük a szervezet alapcéljainak. Ezeken felül jelöltet képviselőt a horvát száborba, illetve választási listát vezethet, koalíciót köthet, tehát a célok közé beékelődik a horvátországi magyarok alsóházi képviseletének ügye is, melyet már tekinthetünk taktikai célnak is, mivel a politikai megjelenés újabb célokkal és lehetőségekkel jár.

 

A MESZ jelenleg öt projektet működtet, ezek közt szerepel eMagyar pontok működtetése, mely az alábbi településeken valósult meg eddig: Kiskőszeg; Kórógy; Laskó; Pélmonostor; Sepse; Újbezdán; Vörösmart. A Pécsi Tudományegyetem Pollack Mihály Műszaki Kar DLA Mesteriskolájával együttműködve, egyhetes terepmunkán vehettek részt építészhallgatók, a drávaszögi népi építészet elemeit, felmérve az enyészetnek ítélt, a környezet fejlődése által túlzott változtatásnak ítélt épületeket, a kis változáson átesett, de még régi formájából emléket őrző épületeket. Végül a MESZ által népfőiskola építése céljából vásárolt épület felújítási terveit készítették el (2007-ben adták át a Baranyai Júlia Népfőiskolát. Az óvodások és kisiskolások foglalkoztatása céljából 10 település üzemeltet a Szövetség játszóházakat, melynek elsődleges célja a magyar nyelv és kultúra ápolása. Laskó településen a Sztárai Mihály Kultúrális és Oktatási Központ nyújt lehetőséget a magyar népzene vonós hangszereken való elsajátítására. Jelenleg 15 taggal működik, célja, hogy a fiatalok zenekarokat alakítsanak és tánccsoportokat kísérjenek. Végül, a tehetséges fiatalok felkutatása érdekében rendezik meg a Duna tükrében képzőművészeti tábort, illetve a horvátországi magyar, nappali tagozatos egyetemisták közül egy Horvátországban, és egy Magyarországon tanuló hallgatót Sostarec Iván ösztöndíjban részesítenek.

 

A horvátországi magyarság identitásvesztésének lassítása érdekében, miután az ernyőszervezetek a cél elérése érdekében alkalmatlannak bizonyultak. Az intézmény az oktatáson túl kiadói és tehetséggondozó tevékenységet is végez. Tehát rövid távon tanítani szeretné a felnőtteket (alap- és középfokon) és kiadványokkal gazdagítani a helyi kultúrát, a zenei élet művelését elősegíteni, illetve képesítést adni a tanulóknak, mellyel hosszú távon elérhető a horvátországi magyarok helyben maradása, és a magyar identitástudat nem csak megőrzésre, hanem fejlesztésre is kerül.

A Szövetség három rendszeresen megjelenő lapot bocsát az olvasói elé, ezek között megtalálható a Magyar Napló, mely Magyarországgal és Horvátország magyarlakta területeinek híreivel kapcsolatban informálja olvasóit heti rendszerességgel, ezen túl a Gazdasági Hírlap című havilap mind magyar, mind horvát nyelven tájékoztat elsősorban a gazdasági- és pénzügyi világról, a magyar Heti Világgazdasághoz hasonló stílusban. Hogy az igazán fiatalok se maradjanak ki, havonta az óvodások számára is jut egy kifestőkkel, mondókákkal és feladványokkal körített magazin. Ezeken felül könyvek is jelentek meg a Szövetség gondozásában (Bilogorai magyarok, A Drávaszög régen és ma, Heka László: Így volt, Lábadi Károly: Boranya, továbbá Évkönyvek 2006 óta éves rendszerességgel). A Hagyaték kiadványok között pedig költők, írók munkáit ismerhetjük meg. Az imént felsoroltak, illetve a havi-, hetilapok legfrissebb számai ingyenesen letölthetőek.

A honvédő háborúk néprajzi gyűjteményeinek pusztulásának kompenzálására Pélmonostoron a magyar néprajz és helytörténet megóvására hozták létre a Tájmúzeumot, mely a tájegység építészeti és tárgyi kultúráját tárja fel 2008 októbere óta. A házat XX. századi stílusban, egy textiliparral foglalkozó család szemével rendezték be.

A magyar kultúra ápolására a Szövetség mind a kilenc településen biztosít helységet, hogy a nyelvművelés és önazonosság-ápolás saját térben zavartalanul működhessék.

A MESZ-szen túl a Magyar Köztársaság Miniszerelnöki Hivatala is támogatja az intézményt, a Nemzeti Jelentőségű Intézmények és Programok keretein belül, tehát a finanszírozásban az anyaország is segédkezik.

 Sokan tudják, hogy nagy anime fan vagyok továbbra is (bár látom a műfaj hanyatlását) és akik szintúgy ismerik a műfajt, azon belül is a bunyós részeket, tudják, mit szokott az ügyeletes rosszfiú mondani: "Kétszer nem dőlök be ugyanannak a trükknek". Ehhez képest itt van az LMP, amely másodszor sütötte el a kiláncolós trükköt (nem is kapott a korábbihoz hasonló médiatámogatást), erre a Fidesz továbbra sem érti, miként vehetné el az élét az egésznek (pl. ha szendvicseket és limonádét vinnének nekik, védősapkát adnának nekik!), helyette megint elvitetik őket, ugyanazzal az úri gőggel.

Miért is utáljuk ezeket a Simicska Lajos, Nyerges Zsolt, Budai Gyula és Pintér Sándor érdekeltségekbe tartozó cégbirodalmakat? Mert ezek azok, amik megnyerik még a miniszterelnöki hivatal izzókészletének cseréjére kiírt pályázatot is, aztán pofátlan drágán meg is csinálják. És általában az ő vezetőik ülnek a cégek ellenőrzésére és munkáltatására alkalmas intézetek élén, így tulajdonképpen csak látszatkontroll van felettük. Ez a nem éppen szimpatikus felfogás az átalakuló, jobbratolódó Fideszben kezdődött, amikor leesett nekik, az állami pénzek milyen könnyen alakíthatóak pártpénzzé. Adott cég beáll adott párt mögé, amelynek kampányát támogatja, így az kormányra kerül, majd a pályázatokat adott cég nyeri meg, aki hihetetlen árréssel oldja meg a munkát és annak egy részét visszaadja a kormányzó pártnak, a többit zsebrevágja. Igen, Magyarország az az ország, amelyben a nagyvállalkozók és a kormányok szétlopják az állami pénzeket, elsikkasszák a nemzeti vagyont, majd szépen meglépnek és kiürült kasszát hagynak az utódoknak. Nem mi vagyunk a korrupció csúcsa, de már kezdünk haladni az élmezőny felé, most kell megállítanunk őket! Kíváncsi leszek rá, most mi lesz a képviselők és az aktivisták sorsa, megint előveszik a közkegyelem kártyát?

Mielőtt éles anyázást provokálna bárki is, gondolkozzunk el egy kicsit. Ez a már gondolom mindenki által látott indexes videó kapcsán fogant meg bennem, ahol egy leány a Jobbik meleg tagozatára hívta fel a figyelmet. Természetesen, ha kelet-európai ésszel próbálom felérni, akkor nekem is a "mégis azt hogyan???" kérdés fordul meg a fejemben, de a másik oldalról jogos a kérdés, mitől is lesz valaki szélsőjobboldali Európában? (világszinten már tájékozatlannak számítok)

• Mindennél előbbre tartja a "nemzeti érdeket"
• Áthistorizált a világszemlélete, szenvedéscentrikus ("magyar az, akinek fáj Trianon")
• Autoriter jellem, hajlamos más csoportok el nem fogadására
• A világot összeesküvések hálójaként kezeli, amiből ki akar maradni
• Fél a változásoktól, ragaszkodik a már meglévőhöz, vagy régebbihez nyúl
• Elitellenes, a nép képviselőjének tartja magát

Mivel az emberi elme izgalmas dolog és képes magában a látszólag az értékrendjével ellentétes dolgokat összekapcsolni, tettei felelősségét kivonni vagy akár az ellentmondásokat a csoporthoz tartozásért feloldalni (gondoljunk csak Szegedi Csanád származására vagy Morvai Krisztina múltjára, de akár Bácskfy Diána kommunista kötődésére). Ezért én azt mondom, hogy a kettő összefér, persze nem így:

Mert ebben én is látom úgymond a provokatív szándékot, hiszen a jelképeket leszámítva teljesen szembemegy a párt értékrendjével. De ha végiggondoljuk, miként működik a szélsőjobb Európában, kifejezetten a Balti államokra jellemző a homofóbia, ami agresszív fellépésekkel társul, de pl. a Pim Fortuyn mára elbukott mozgalma (Hollandia), majd az azt követő Szabadságpárt, illetve a Dán Néppárt sem nevezhető homofóbnak, az ellenséget nem kulturális, hanem gazdasági kisebbségekben látják, vagyis a bevándorlókban és különösen az iszlám területről érkezőkben.  

Vagyis végső soron én nem hinném, hogy a melegek ne érezhetnék magukat minden más értelemben konzervatívnak vagy akár kereszténynek, illetve ők is lehetnek idegenellenesek (egy kisebbséghez tartozás nem tesz általánosan toleránssá), a republikánusoknak tudomásom szerint az USÁ-ban van egy LMBT támogató közössége, bár kevéssé hallani róluk, miután előbbiek inkább a Tea Party felé nyitottak.

Nem terveztem, hogy idén is sírok a Méltóság Menet kapcsán, de az interneten portyázó homofób banda már megint eszembe juttatta, mennyire furcsán kapcsolódnak az agyakban a fogaskerekek. Komolyan, az a legnagyobb baja Magyarországnak, hogy a lakosság 10%-a valamely (ártatlan) szexuális kisebbséghez tartozik? Ettől jutunk lassan csődbe, ettől van ekkora munkanélküliség, ezért mennek el a fiatalok, ezért kerülnek rossz kezekbe az állami földek, ezért individualizálódik a társadalom, ezért lesz a chipses zacskók fele levegővel teli, mert egyeseknek más az érdeklődési köre?

Jönnek a hülyébbnél hülyébb érvek, hogy az análszex undorító, amikor hány meg hány heteró vágyik rá (én nem), hogy tönkreteszik a házasság szentségét, miközben egyes melegpároktól a félrekefelő ismerősök is tanulhatnának, ahogyan a kirakatkeresztények (akik addig szeretik felebarátjukat, amíg az velük megegyező értékrendet vall és csak addig tartják be a szent igét, amíg azt látják) is tanulhatnának az ötkenyeresektől.

Gondolom most már páran elkönyveltek valami "buzivédőnek" (a "zsidóbérenc" jelző mellé dukál), pedig az a helyzet, hogy személy szerint letojom, hogy vannak, mert engem, mint egyént nem érdekel, hogy ki mikor kivel mit, az emberi teljesítménye és a társadalmi hasznossága jobban meghatározza számomra az ő értékét. Van mindig 1-2 futóbolond, aki ilyenkor flamingónak öltözik, de a heterókat sem ítélném meg egyesek poligám törekvései miatt. Amíg a nemiség ennyire fontos tényező, persze, hogy az év egy bizonyos napján ilyen feltűnően előbújnak, ez pont olyan, mint a nemzetiségi kérdés, hogy a saját területemről kiabáljak. Mindig az a kisebbség követeli a leghangosabban a jogait, akivel szemben éreztetik alacsonyabbrendűségét, ahol megvannak a léthez való jogok, ott sokszor nem hogy csendben vannak, hanem el is tűnnek.

És végezetül egy kis móka mára:

Aki abban reménykedik, hogy most ormótlan nagy liberális fikaháborút indítok, az menjen át, az csalódni fog, inkább lapozzon.Teljesen igaza van Vonának abban, hogy a Jobbik ma sehol sem volna a gárda nélkül. De menjünk csak sorban! A Jobboldali Ifjúsági Közösség egy jobboldali gyűjtőmozgalom volt egyetemisták számára, értékrendjét a nemzeti és keresztény érdekek mentén fogalmazta meg. Rengeteg támogatást kaptak mind a Fidesztől, mind a MIÉPtől (a kisgazdáknak és a KNDP-nek nem volt köreikben támogatottsága), tulajdonképpen ezen két párthoz való viszony határozta meg, a szövetség kiötlője, Kovács Dávid egyértelműen a Csurka-féli irányzatot követte, míg Vona Gábor sokkal enyhébb nézeteket vallott és hallani sem akart zsidózásról (!), tagja volt Orbán Viktor polgári körének. Mivel Orbán erejét inkább a Fidesz újjászervezéséből merítette 2003-ban és Csurka sem volt hajlandó a plebejusi felfogás átvételére (a MIÉP mindigis az antiszemita középréteghez szólt, ezért Budán volt erős), a Jobbik önálló párttá alakult és 2006-ban kizárólag a hasonlatos ideológia (euroszkepticizmus, rendpártiság, globalizációellenesség) miatt álltak össze, de csúfos vereséget szenvedtek.

A Jobbik igazi áttörését az Orbán mellől kinövő, ma vele csetepatézó Vona hozta el, amikor a pártban köztiszteletet szerzett és megszervezte a magyar gárdát (amit több jobboldali politikus is támogatott, pl. az egyenruhát Bencsik András felesége tervezte, de Usztics Mátyás, Wittner Mária és Für Lajos is sokat segédkeztek), mely megosztotta a tagságot, a kevésbé radikális Kovács Dávid és társai ennek hatására ki is léptek, őket ma a párt árulóként kezeli. A Jobbik ezzel tematikát váltott, a fővárosi szavazókat vidékiekre, a globalizációellenes élt a cigánybűnözésre váltotta, és ezzel átütő sikert ért el azon megyékben, ahol a szűkös forrásokon osztozni kell a cigánysággal, akik sokszor élnek az alsóbb rétegekre jellemző jövedelemszerzéssel.

Jobbik területi listás eredményei; 2010 - TÁRKI

Pontosan ott teljesített jól a párt, ahol a gárda megjelent, illetve, ahol szélsőségesek csoportjai támadást hajtottak végre cigány családok ellen, vagyis a Jobbik a gárda által képessé vált a helyi életben való megjelenésre, és az állami erőszakmonopóliummal szemben mint cselekvő erő mutatkozott. Nem utolsósorban a gárda lett a tagtoborzás egyik fő eszköze is egyben. Vagyis igen, ma igazat mondott Vona, a Jobbik sehol sem volna ma a gárda nélkül, amit csak gyávasággal, az egyenruha betiltásával és a polgárőrség illetékességi területének kijelölésével tudtak megfogni, rövid időre és akkor még nem beszéltünk az informális, általában munkanélküliek által szervezett, a Jobbiknál is radikálisabb paramilitárisokról.

Volt szerencsém látni, hogy a Magyar Máltai Szeretetszolgálat miként mentette meg kvázi egy pest megyei város cigánytelepét a teljes lezülléstől, én úgy hiszem, hogy nem az erőszak és a félelem az egyetlen módja a "cigánykérdés" rendezésének. 30 év kellett ehhez az áldatlan állapothoz, ahol most tartunk (pl. az Encsi kistérségben már a 80s évek elején érződött a szocializmus csődje), legalább ennyi fog kelleni ahhoz, hogy fokozatosan emberhez méltó életet biztosítsunk felebarátainknak, én arra kérném a nemzet jövőjéért aggódó felebarátimat, hogy ebbe segítő kezet, és ne kemény öklöt nyújtsanak. Köszönöm.

Bocsánat, ha pontatlanul idéztem, a magyar epizódot nem ismerem.

Néha azért megnyugtat, hogy a felhígított Alkotmánybíróság azért csak-csak megakadályozza az ámokfutást. Mert OK, teljesen érthető, hogy az állam nem invesztálna olyan hallgatókba, akik aztán elhúznak és kint keresik meg a kenyerüket. Mintha adnék neked egy traktort, amivel aztán felszántod a határt és jól megélsz, aztán sem a traktort, sem az árát nem kapnám meg. De most eléggé ambivalens nekem, hogy munkahely nincs vagy alig, de ne is menjek el, gondolom kevesek tervezik, hogy építészmérnökként a vízműnél gazalnák a gátoldalt. Persze Matolcsy, népünk büszke és haladó lángoszlopa tegnap olyan 300 milliárdos adócsökkentést jelentett be a munkaadói oldalon, hogy ezzel is ösztönözze őket a munkaerő felvételére. Egyrészt szerintem jobb volna, ha az adminisztrációs terheket csökkentenék, átlag 10%-a irodai munka annak, ami egy cégnél lemegy (szociális-egészségügyi területen simán 50%), jobb volna, ha ezek helyett termelhetnének, másrészt nem derült ki, hogy ezzel milyen jellegű munkahelyeket szándékoznak teremteni, illetve azokon a településeken, ahol eddig sem volt megfelelő közlekedés a munkavállalásra, ez eléggé keveset segít, az Encsi kistérségben ettől még nem fog megugrani a foglalkoztatottság.

Hiánypótló mű született, én azt mondom. A szerző nem csak a történelmi, hanem a mai irányzatokat is kellő részletességgel tárja fel, legnagyobb meglepetésemre a zenekarokkal és tagjaikkal, valamint a mai radikális hírportálokkal is kellő alapossággal jár el. Aki tudni szeretné, miként jutottunk el a 1843/44-es országgyűlés első antiszemita hangjaitól a "cigánybűnözés" pártprogrammá emeléséig, annak azt hiszem megéri egy tálca sör árát beruháznia, azt hiszem, sikerült a történésznek csak annyira belemennie a részletekbe, hogy nem szükséges a korszakok ismeretanyagához más forrásokban kutakodni.

A grapefruit keserű, de inkább az, mint a narancs, gondolhatták Szabó Ödönék, amikor a legerősebb határon túli magyar szervezeten, az RMDSZ-en belül egy anyaországi magyar párt létrehozását vetették fel ötletként. Miután egyértelmű lett, hogy a Fidesz számára a határon túliak csak a saját birodalmuk építésére kellenek és akkor segítenek kint, ha befele szavazol (bár a Kövér Kampány segített az RMDSZ-nek végső soron), ezzel tulajdonképpen megoldódna a határon túliak képviselete a magyar parlamentben úgy, hogy nem kellene egyik párt mögé sem felsorakozniuk, sőt, a mérleg nyelveként nem volna lehetősége az aktuális kormánynak a javak állandó csökkentéséhez és csökkentéséhez. Ha leomlana a narancsuralmi rendszer utolsó támasza, a külföldi jobboldali szavazók, nem csak a határon túl, hanem az innen élők is felszabadulhatnának. Éljen a Haza!

Sokszor önti el az ember agyát a vér, amióta a vízügyi igazgatások átkerültek a Belügyminisztériumhoz, hogy az ahhoz vélhetően baromira sokat konyító belügyesek megkönnyítsék az ínségmunkaszervezést. Még mindig azzal példálózik Matolcsy, hogy többet keres az egyszeri csóró a 8 órás, 47 ropis fizetésével többet keres meg, mint a segéllyel (hát persze, hiszen ezeket állandóan csökkentik). Azzal persze nem számolt a Gyuri, hogy a legtöbben mellette dolgoztak a második gazdaságban, általában feketén és a 8 órás vonatkerékpumpálás utóbbiból vonja ki az energiát.

Eredetileg azért találták ki a közmunka fajtáit (közhasznú, közcélú, és a büntetésből kirótt közérdekű munkák), hogy a településrendezési munkákat a képzetlen lakosság ellássa, valamint a jobb képességűeknek a közcélú munka során lehetőséget adtak a végzettségüknél eggyel alacsonyabb fokozatot követelő munkákban való elhelyezkedésben, és a munkába tanulás után lehetőség nyílhatott a további foglalkoztatásra, rendes munkaviszonyban. De ennek éppen az ellenkezője történt. Az egyszerűbb munkák során jobbnak látták (pl. takarítónő, karbantartó), ha annak korábbi munkaviszonyát felmondják és helyette közmunkaviszonyban foglalkoztatják (ahogyan teszik ezt a diplomásokkal a megbízási szerződésekkel), hiszen így a bérének javát az állam állja, illetve nem kell neki minimálbért fizetni. Azon kis településeken pedig, ahol az egyetlen munkaadó kvázi az önkormányzat, a közmunkalehetőség kiváltság lett és az érdemesség mérője a szegények között, az önkormányzat, és általában a polgármester egyfajta gondoskodó apuka szerepét tölti be a lakosság körében, aki büntet és jutalmaz, segéllyel vagy közmunkával (a megfogalmazások egy részét Virág Tünde könyvéből vettem).

Ehhez hasonló, gyakorlatilag haszontalan munkákat (gondolom mindannyian látjuk a padon, a településközpontban, illetve a vízügynél a gátoldalon üldögélő közmunkásokat, akik főnököt egy hónapja láttak utoljára és talán az költik el gondolatban, amit a kukoricaföldön vagy a vasasnál keresnének) a ma agyonromantizált Horthy-kor kínált a 30s évek végén, a szocializmus pedig megteremtette először a nagy építkezések, majd a gyárkapun belüli munkanélküliség korát.

Talán végre át kellene gondolni, hogy pl. az önfoglalkoztatás támogatása miért maradt el eddig ilyen mértékben, miért nem segítenek a vállalkozóvá válásban, amikor tudjuk, hogy ők az egyik legjobban adóztatott réteg, szaporodásuk bevételhez juttatná az omladozó költségvetést és a sikeresebbek TB-jét végre nem az állam állná. Ugyanis nagy részüknek már tökmindegy, a nyakukon van több milliós adósság, amit nem is lehet behajtani, ha kapnának haladékot és lehetőséget a felemelkedésre, talán a Jobbiknak sem volna kire mutogatnia "naplopás" ürüggyel.

Teljesen megdöbbent, és talán nem csak én érzem így, hogy egy gyakorlatilag politikailag teljesen hiteltelen, ezáltal választási győzelemre kvázi képtelen személy, aki már rendelkezzen is akármekkora jószándékkal (nem vitatom el tőle, hogy talán a hülyeségeit csak naivitásból követi el, bár amilyen durván megette 2004-ben Viktort, ez furcsa volna tőle), befeketíti azt, aki szövetkezni merészel vele, mennyi nagy embert meg tud nyerni maga mellé. Romsics Ignác, egy széleskörűen elfogadott, tisztelt történész (akinek szakterülete Bethlen István, akit Horthy politikai okokból követett, hiába támogatta volna szíve szerint Gömbös ideáit), vagy akár Turbucz Dávid, egy rendkívül tehetség, fiatal történész, aki doktoriját a kormányzóból szerezte, nem teljesen világos, miért jelenik meg egy magára maradt, a választási küszöbért áhítozó mikrobuszpárt rendezvényén, ezzel önkéntelenül is politikai besorolást nyerve. Nem kell ahhoz Vágó István módjára kampányolni, hogy manapság az embert ide vagy oda besorolják.

Ez főleg annak tükrében különös, hogy Bajnai Gordon és más meghívottak milyen gyorsan futamodtak meg, mielőtt a Demokratikus Szigeten jelenésük lett volna, érezve azt az örvényt, amit az egyszemélyes párt gerjeszt maga körül. Persze azon is csodálkozhatunk, hogy nem voltak körültekintőek a meghívók pártállását illetően, de ezt legyen most mellékes.

És ezt vizsgáljuk egy másik vetületben: Más pártok miért nem foglalkoznak behatóbban a nemzeti múlt jelenre gyakorolt hatásával? Idéznék Mile Lajos országgyűlési képviselőtől:

Pontosan tudjuk, hogy a múlttal való szembenézés fontos, komoly szellemi bátorságot is igényel. Fontos, mert nem jó, ha a jelenben fél szemmel folyton a hátunk mögé kell lesni. De azt is tudjuk, hogy ezt a szembenézést nem lehet bármikor, bármeddig megtenni - mert amíg a múlttal nézünk szembe, háttal állunk a jövőnek, hölgyeim és uraim. (142. ülésnap (2011.11.28.), 2. felszólalás)

 Mikor Hevesen jártam, azt hajtogatták nekem folyton-folyvást, hogy milyen gyönyörű falu is volt Tarnabod, talán a környéken a legszebb, mielőtt megjelentek ott a cigányok. Hát igen, nem műkörmös plázacicáknak és belvárosi pingvineknek találták ki az utat, melyen át a napi négy busz visz az eldugott heves megyei faluba,a busz szokatlanul kering ide-oda, kerülgetve a kátyúkat, de aggodalomra semmi ok, úgysem jön szembe senki.

A régi, megkopott fényű parasztházakat ma szinte kizárólag romák lakják (mivel romungrók, nem igazán rajonganak e kifejezésért), 15 fő számára biztosít az önkormányzat közmunkát, illetve egy bontóüzemben az ország szinte minden részéről szállítanak hibás elektronikai cuccokat,amit a helyiek közül az ügyesebbek bontanak szét anyag szerint az üzemben. Mivel a helyiek közül 200-an kiskorúak, mind az óvoda, mind az iskola képes fenntartani magát a Máltai Szeretetszolgálat segítségével. A "Minden gyermek lakjon jól" program jól alakult a településen, ezeknek a cigányoknak nem derogál a földművelés, gyönyörű kertek, integető bab és borsó ültetvények, lassan pirosba forduló paradicsomok feledtetik a nyomor képét, melyet a tél idején elbontott lakatlan házaknál jobban semmi sem tereget ki. Jelenleg egy közösségfejlesztő program zajlik a településen, mely olyan kapcsolati hálókat feltételez kialakítani a helybéliek és más települések között, mely lehetővé teszi az önfenntartó kereskedelmet a környéken. Ugyanis másra szinte nincs is lehetőség, mint minden elgettósodó aprófaluban, itt is csak a hivatalnoki, oktatási személyzet kvalifikált, akik a szomszédos településekről járnak be, a lakosság nagy része az általános iskolával befejezi tanulmányait és korán családi életet kezd, sokszor nem is nagykorúsíthatóak a leányanyák.

Hova tovább, kérditek, miként állíthatóak meg a leszakadó térségek a lejtőn? A zöldségtermesztés jó dolog, de hosszú távon nem akadályozhatja meg, hogy a csúnya szóval élve túlszaporodó, elszeparált területeken idővel ne törjön ki éhséglázadás. Az Encsi kistérség még rosszabb állapotban van, ahol szinte minden település hátrányos helyzetűnek mondható, általában a hivatal iránti totális függés és közmunka kiváltsága jellemzi őket, nem tudom, meddig várunk, míg a parlagon álló több száz hektár földet nem hasznosítja valami jótét lélek, aki kellő munkaalkalmat teremt ahhoz, hogy az apátiába született éhes szájak is falathoz jussanak és lehetőség nyíljon számukra is elmenni pl. a pécsi Gandhi Gimnáziumba, ahol megszerezheti a ma már nélkülözhetetlen tudást, hogy innovatívan segíthesse szüleit és embertársait.

Miben hasonlít Imrédy Béla és Szegedi Csanád?

• Mindketten a szélsőjobboldalon foglalnak helyet
• Mindketten a keresztény értékeket (?) helyezik legelőbbre (Imrédy valóban szociálisan érzékeny volt)
• Mindketten szenvedélyes antiszemiták
• Mindkettőjüknek van zsidó felmenője

"Volt köztük cipész, gazdatiszt, molnár, tehát teljesen átlagos emberek voltak, akik nagyrészt asszimilálódtak. Ez egyáltalán nem volt ritka, 100 évvel ezelőtt Magyarországon egymillió zsidó élt, akik magyarnak vallották magukat, és nem lehet azt mondani, hogy mindegyikőjükkel gond lett volna."

Ez ráadásul nem állja meg a helyét a Jobbik kontextusában. A XIX. században az asszimilálatlan, míg a XX. században az asszimilált zsidóság került kereszttűzbe, mivel utóbbiakat vélték a pénzvilág és ezáltal a hatalom fő birtoklóinak, a keresztény erkölcs elsorvasztóinak. Vagyonuk és földjeik elkobzásával kívánták a szegénységet felszámolni. Ma inkább a média, a sajtó birtoklását róják fel nekik, ami egyértelműen a XX. századi antiszemitizmusra hajaz, így Csanád mentegetőzése kifejezetten gyenge. Most már értem, miért zárták ki a választmányból!

Valami nagyon nincs rendjén a fejekben, sóvárgó lelkünk a múltban keresi üdvösségét. Eddig Horthy Miklós kormányzó kapta sorra emléktábláit és szobrait, mintha a Hét Vezér magabiztossága és tisztánlátása egyesült volna testében a Hazánk nehéz helyzetében. Erre jött rá Nyírő József, aki nem érezte nagy árnak a nyilasok uralmát Erdély és Magyarország egyesüléséért, most meg itt van Prohászka Ottokár püspök, a magyar katolicista mozgalom vezéralakja, aki Istóczy mozgalmának antiszemita szárnyát a Katolikus Néppártban vitte tovább. Nem kevesebbet állított, mint hogy "a zsidóság sakterkezek alatt vérbe akarta fojtani a magyarságot", sajátos nézetrendszere volt az aszemitizmus,   mely a zsidóság gazdasági és sajtóbéli visszaszorítását jelentette (Szálasi egészen mást értett alatta), illetve ő alkotta meg a hungarizmust, mint kifejezést. Az V. kerület elzárkózott szobrának eredeti helyre történő visszaállításától, a XIII. kerületi szocialista polgármestere, Tóth József látszólag tehetetlen, mivel Tarlós István főpolgármester ragaszkodik az ötlethez.

Nem értem a dolgot, hogy a parlamenten belül filoszemita nézeteket valló és a zsidó egyházak alá sokszor befekvő Fidesz-KDNP miért áll ki az antiszemitizmus nagy alakjai mellett? Ennyire sötétek volnának, hogy nem is ismernék azokat, akiknek kultuszt állítanak? Másként hogyan ünnepelhetik Radnóti nevével fémjelzett helyen Nyírőt és adnának szobrot Prohászkának abban a kerületben, ahol jelentős neológ zsidó lakosság él?

"WHAT WERE THEY THINING?!" (AVGN)

A bugyuta indoklás ellenére ("micisapka") teljesen jogosnak érzem, hogy a Korona a Lobogó, a Címer, a Himnusz és a Szózat mellett legyen kiemelten védett a gyalázkodással szemben (mivel a köztársasági elnökkel ellentétben védekezni nem tud, utóbbi sérthetetlenségét inkább tekintélyelvűségi törekvésnek tartom).A magyarok többsége legitim jelképként kezeli, 2000 óta a többi koronázási ékszerrel együtt a Parlament épületében nyugszik és jelképesen a magyar nemzet testét egyesíti, ami mint tudjuk, átnyúlik az államhatárokon, ezért fontos szimbolikus jelképnek tartom. A turulmadár már más téma, mert elsősorban irredenta szoborcsoportok és korai fajvédő szervek fő jelképe volt, utóbbinak kegyeletbe vételét már helyi kérdésnek tartom. Hamarosan kiderül, hogy Gaudi-Nagy Tamás és Gyüre Csaba módosítója átment-e, vagy bukik, mint a halálbüntetéses őrültség?

Frissítés:
Nos, úgy néz ki, hogy a Fidesz, a KDNP, a Jobbik és az MSZP (!), valamint három független támogatta az indítványt, az LMP és a DK nem, így az elfogadásra került.

Nem kell ide Airwaves, fellélegezhetünk, nyert az Új Demokrácia. Igaz, eddig nem éppen eukomform módon emlegették a témát, de a választók három hónapra emlékeznek, a politikus meg három hétre tervez, így ebben nincsen semmi meglepő. Ha a Paszok igent mond (csak nem lesznek olyan nagy f@szok, haha), akkor kész a tárgyalásra képes koalíció, vagyis a Sziriza ellenzékben üvöltözhet. Nem valószínű, hogy akár a kommunistákkal, és még kevésbé, hogy a meglehetősen nyugdíjasotthon nevű Arany Hajnallal összeállna egy összellenzéki koalíció, borítékolható, hogy a megegyezés irányába indul el a folyamat, amit a forint is megérzett, erősödtünk tegnap óta. Persze a java még csak most jön, nagy kínokkal.

Bocsánat, de ez már nekem is sok. Kicsit megkésve értesültem róla, hogy Csepel önkormányzata két napja a Radnóti Miklós Művelődési Házban tartottak előadást "Nyirő József – A székelyek apostola" címmel. Van, amit már én sem nyelek le. Aki most előhúzná a "de a költészete miatt emlékeznek meg rá" lapot, kérdem én, ki örülne neki, ha Nagy Imréről a Darvas József Művelődési Központban beszélgetnénk, eléggé hülyén venné ki magát. Lehet hozakodni azzal, hogy Nyírő elsősorban nem az antiszemitizmus, hanem a magyarság egyesítése miatt bízott Szálasiban és a németekben, hogy ez az egész neki csak egy eszköz volt, de ennyi ember pusztulása nem lehet Erdély visszacsatolásának ára. És mivel több költőnk, Szerb Antal és Radnóti Miklós is a végső, vagonok hiányában gyalogos megsemmisítések áldozata lett, nem tudom elfogadni, hogy egyikükről elnevezett intézményben, az ő szellemével áttöltött falak között beszéljünk valakiről, aki szemet hunyt haláluk felett.

Kénytelen, kelletlen, amikor már azt hallja az ember, hogy a görög kollégák feladták a helyzet javulását és a konzervek felvásárlásába, valamint az utolsó euró bankók felvételében szorgoskodnak, valamint már megjelentek a helyzetet kihasználó fosztogatók is, ideje átgondolnunk, mennyiben jó, ha életmódunk teljes egészében a függésen alapul. Mert úgy fest, azok érzik most görögben a legkevésbé a pusztulást, akik a turisztikából és a mezőgazdaságból szerezték bevételük nagyobbik felét. Persze ha egyszer áram sem lesz, az a turisztikát ütni fogja, de a mezőgazdaság is archaikusabb szintre süllyed majd. 

Természetesen nem akarom utóbbit azaz egekbe magasztalni, volna egy különös bája így, a gép mellett ülve, de nálunk beüt a krach (ha ezek visszaállnak a drachmára, leshetjük a balkáni érdekeltségeinket és a forint is esik majd egy szépet, Matolcsy-tól függetlenül), akkor mire van esélyünk? A vidékünk haldoklik, pár tökös legény benyúlta a földek javát, vannak párszáz fős falvak, ahol nem dolgozik senki. Hogy Pest éhenhalna, az természetes, mert Tesco Úrnak sem tesz jót a devizadöglés, de az sem mondhatnám, hogy a magyar vidék kihúzna minket a bajból, mert nincs. Szemléletváltás nélkül áshatjuk el magunkat, a fogyasztói társadalom úgy néz ki, elbukott, ideje a tudás- és föld alapú szemléletet bevonnunk a nemzet formálásába, ennek sajnos a kormány éppen az ellenkezőjét csinálja jelenleg.